Chapter 3 Part 2

* Előző rész *

Hátra fordultam és megpillantottam egy ismerős embert. Tekintetünk találkozott. Mind a ketten furcsállva néztünk egymásra. Még legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy itt találkozok vele. De vajon miért van Ő itt?

Leesett az állam. A kíváncsiság, hogy Ő miért volt itt egyre erősödött. Ahogy kimentünk az udvari részre mintha elnyelte volna a föld, nem találtam sehol. Már kezdem azt hinni, hogy képzelődtem.

Egy pasas bejött pingvin jelmezben. Tudtam, hogy mi következik. És akkor megszólalt a Pingvin tánc zenéje, Erik felállt és magával vitte Bonniet, de Ő megfogta a kezemet így kénytelen voltam beállni ebbe a csodás táncba.

Kínosan éreztem magamat. És még pont a menyasszony mögött álltam, így még feltűnőbb. Még mindig nem találtam meg azt az embert akit a ceremónia után láttam, egyre jobban erősödött, hogy képzelődtem.

Apa mindent felvett videóra. Igyekeztem élvezni. De nem igazán sikerült. Mikor vagy hatodjára körbetáncoltuk a kertet, végre leállították a zenét. Meg kezdődött az első táncunk ami most a második lett. Elméletileg az a szokás, hogy a koszorúslányok is táncolnak, a kislányok egymással táncoltak, kivéve az egyik lányt mert Ő az anyukáját választotta. Mivel partner hiányában szenvedtem ezért néztem ahogy táncolnak. Erik folyton nevettette Bonniet ami szerintem aranyos.

Vége lett a táncnak és folytatódott a eszem - iszom.

- Szép Hölgy felkérhetem egy táncra? - kérdezte a hátam mögül egy nagyon ismerős hang, még sem voltam benne biztos, hogy azé akire én gondolok.  Megfordultam és Ő volt az akit láttam a bálteremben.

- Mi-mit keresel itt? - annyira meglepődtem, hogy dadogni kezdtem. Szívem a kelleténél hússzor gyorsabban vert, éreztem ahogy a lábaimból elszáll az erő.

- Ó! Látom megismerted az unokaöcsémet - fogta meg a vállát Erik. - Ha még nem vagytok túl a neveken akkor Candy, Ő itt Kendall Schmidt valami tingli-tangli fiúbandában énekel - nevette el magát. - Kendall, Ő Candy - kacsintott rám és ott is hagyott minket.

- Ezért vagyok itt - mutatott a férj után. Nem tudtam megszólalni annyira megdöbbentem. Akkor most nekem gyakorlatilag valamilyen szinten rokonom lett Kendall Schmidt?

- Na táncolsz velem? - mosolygott. Ne mosolyogjon már! Így is alig térek magamhoz és még  mosolya is elveszi az eszemet. Megráztam a fejemet, hogy kicsit kimenjen a fejemből minden.

- Akkor nem? - nézett ijedten.

- Nem, de mármint táncolok veled - nyögtem ki végre valahára. Megnyugvóan kifújta a levegőt. Tartotta a kezét, hogy felsegítsen a székről. Beleraktam a kezemet és Ő megsimogatta a hüvelyk újával a kézfejemet. Miért kell ennyire aranyosnak lennie?

- Nem tudok táncolni - roppantam meg, és lesütöttem szemeimet.

- Egyszerű, segítek - mosolygott biztatóan. Fújtattam és bólintottam. Kezeimet nyaka mögött összekulcsoltam, megfogta a derekamat.

- És most csak dülöngélünk jobbra és balra, látod megy ez neked - tettem amit mondott. Elkezdődött Enrique Iglesias - Hero című dal.

-Nagyon szeretem ezt a számot - csillogtak a szemeim. Mellkasára hajtottam a fejemet és úgy táncoltunk tovább. Annyira fantasztikusan jó illata volt. Közelebb hajolt a fülemhez és a refrént énekelte nagyon halkan, hogy csak én halljam. Leheletét éreztem a nyakamon amitől kirázott a hideg. Feje kótyagos az illatától, és a hangjától, mely édesen búg a fülemben. Végig mosolyogtam. A szívem még mindig nagyon gyorsan vert.

- Minden rajongóddal ilyen vagy? - kérdeztem.

- Hát... - nevetgélt. - Nem mondhatni - simogatta meg az arcomat.

- Nem szép dolog kivételezni - piszkáltam.

- Nem élvezed? - vonta a fel a szemöldökét.

- Én ilyet egy szóval sem mondtam! - körmeimmel piszkáltam a nyakát és kirázta a hideg. - Köszönöm a táncot.

- Később is várlak egy táncra!

Elengedtem a nyakát, és Ő levette kezét a derekamról. Térdeim remegtek, még mindig éreztem az orromban mámorító illatát. Elcsoszogtam az asztalunkhoz és leültem.

- Csak nem az egyik herceged? - morogta apa. Válaszra sem méltattam. Szúrós tekintettel jeleztem neki, hogy hagyja békén őt, nem akarom, hogy úgy járjon mint tegnap szegény Logan.

Egy gurulós asztalon behozták a vagy hét emeletes tortát. Annyira csodálatos volt. A tetején volt a házaspár, a Bonnie szerű ábra fegyvert tartott az Erik szerűre, és Ő így kérte meg a kezét. Mindenki nevetett mikor meglátta. Amúgy nénikém mindig is erőszakos volt, még el is tudom képzelni, hogy így vette rá. Csak vicceltem. Tényleg erőszakos és forrófejű, de a szeretteivel mindig normálisan viselkedik.

Természetesen az újdonsült házaspár is nevetett és szerintem nem tudtak róla, hogy ez lesz a torta tetején. Együtt megfogták a kést és levágták az első szeletet. Erik megetette feleségét, Bonnie viszont belenyomta a férje arcába az első szelet tortát. Tipikus. Mindenki kacagott. Rezgett a telefonom.

- Háló? - szóltam bele.

- Candice Michelle-vel beszélek? - hangzott a válasz szerű kérdés.

- Igen.

- Will Roset vagyok a holnap esti programmal kapcsolatban - eszembe jutott, hogy ki Ő,  a DJ akit a születésnapomra hívtunk.

- Baj van? - kérdeztem és már megint stresszelni kezdtem.

- Hát... Csak annyi, hogy holnap még sem tudok elmenni. Nagyon sajnálom.

- Mi? Ne, és miért csak most szól?  Egy nap alatt hol fogok találni egy DJ-t? - szinte már kiabáltam, de a zene elnyomta a hangomat.

- Sajnálom! Visz hall! - tette le.

- Bunkó! - morogtam. Kétségbe estem. Tényleg nincs ötletem, hogy kit fogunk hívni. De akkor beugrott, hogy akkor inkább nem tartok, semmi kedvem nincs az egészhez ez még jól is jött. Anyáék már régen elmentek a tortához.

- Minden rendben van? - kérdezte Kendall.

- Fogd! - dobtam oda neki a telefonomat és elrohantam megkeresni apát. Bonnie mellett tömte a fejét.

- Figyelj, ne akadj ki! De a DJ lemondta így én is lemondom a bulit! - suttogtam apa fülébe. Megrázta a fejét és azt tátogta, hogy elintézem és nem mondod le.

Szuper! Már kikészültem a mai napra. Estére hulla fáradt voltam. Olyan éjfél lehetett mikor azt mondták, hogy vége van és az újdonsült pár elment. Én egész nap Kendallel voltam, már kezdek úgy tekinteni rá mint egy hétköznapi emberre.