2014. április 24., csütörtök

Chapter 4


Az egész délelőttöm  szervezéssel ment el. A fejemben eluralkodott a káosz, már nem tudtam, hogy mit hova rendeltem és mellesleg a telefonom is elveszett. Hívtuk a házi vonalasról ki is csöngött, de nem vette fel senki. Lehet otthagytam a bálteremben tegnap vagy fogalmam sincs. Nem kell mondanom, hogy még mindig semmi kedvem az esti partihoz, mert ezt tudjátok. Senkit sem fogok ismerni onnan. Tisztára kiakaszt a gondolat, hogy mindenki jól fogja érezni magát az én születésnapomon csak én nem.
Este a hegyen lévő házunkban fogjuk tartani, hogy a szomszédok ne kapjanak idegbajt. Már attól kiakadnak, hogy kicsit hangosabb a zene a kelleténél. Így arra jutottunk apával, hogy ott tökéletes lenne mert más ház nincs ott és az a sok vendég is elfér ott. Nem tudom, hogy pontosan hány ember jön el, de anya azt mondta, hogy készüljek fel rendesen. Mivel tegnap az én DJ-m lemondta, apának kellett keresnie egyet.
Délután apa és anya vendégei jöttek, akik számukra nagyon fontos emberek. Gondolom együtt dolgoznak vagy fogalmam sincs. Természetesen nekem is részt kellett vennem mert elvileg engem ünnepelünk, de senki sem figyelt rám. Elpezsgőzgettek, nevettek, beszélgettek. Csak olyan negyven - ötven éves emberek voltak. Anya és barátnői a konyhában beszélgettek, apa és az üzlettársai meg a nappaliban pókereztek. Néhány idősebb ember odajött mondták, hogy milyen csinos vagyok, a szüleim nagyon büszkék rám és boldog születésnapot kívántak. Az idő csak telt az emberek meg elmentek. Már kezdtem bízni abban, hogy a szüleim elfelejtették az esti programot, majd nem kell mennem. De hiába anyának mindig minden eszébe jut.
Rám erőszakolta az a ruhát amit nagyjából két hete vetetett velem erre az alkalomra. Hívtam egy taxit, hogy elvigyen a hegyekbe. A ház teljesen ki volt világítva még a vak is észrevette volna. Folyton váltott a színeket még nekem is tetszett. Még senki sem várt arra, hogy beengedjék őket, remélem így is marad egész este. A biztonsági embereken átverekedve magamat bejutottam a házba. Ahova néztél alkoholt láttál, és némi rágcsálni valót. Majd a hatalmas teraszra mentem, ahol egy gyönyörű  DJ pult ékeskedett. Beraktam valami alap zenét, hogy ne csöndben pakolásszak. Kiraktam pakoltam az asztalokra piros papír poharakat. Felmentem az emeletre körül nézni, hogy mit találtak ki oda. Az első szobába benézve, megpillantottam az ágyon egy ne zavarj táblát. Majdnem elsüllyedtem ha valaki feltéved akkor annak egyből szexelnie kell?
Jó mondjuk, ha egy ház tele van piával és tinikkel akkor az lesz a vége. Lassan sötétedni kezdett. A zene mestere is megérkezett Steve Aoki. Teljesen ledöbbentem mert mindenkire számítottam csak rá nem. Örültem neki mert Ő az akinek becsülöm a munkáját és azt, hogy a közönség soraiba mindig tortákat hajigál. Mindig is imádtam fesztiválokra járni és tavaly nyáron mikor voltam tortát és pezsgőt is kaptam a nyakamba. Rosszul hangzik, de nagyon jó volt. Köszöntünk egymásnak, majd felköszöntött és elfoglalta a helyét.
- Már sokan vannak beengedhetjük őket? - kérdezte az egyik nagydarab biztonsági őr.
- Igen - vágtam rá. Hát akkor kezdődjön a felhajtás. Az emberek beszabadultak, mindenki egyből az alkohol felé vette az irányt, majd ki az udvarra ahol Steve már nagyban nyomatta.
- Köszöntsük a házigazdát egy boldog születésnapot dallal! - mondta a mikrofonba. Mindenki elkezdte énekelni én meg kimentem a teraszra. Aranyosak voltak.
Végig mosolyogtam, mert tetszett. Jó érzés volt, hogy észrevettek engem is. Ahogy vége lett a számnak fogtam egy mikrofont.
- Sziasztok! Jól érzitek magatokat? - mondtam.
- Igen! - üvöltözték. Rendben akkor a mai szereplésem meg is volt. Nem terveztem többet kimenni az úgy mondd színpadra. Fogtam egy piros poharat és úgy döntöttem megpróbálom élvezni a bulit, töltöttem bele amit először megláttam. Majd fontolóra vettem, hogy tényleg megakarom inni-e ezt a valamit és úgy döntöttem, hogy igen, legurítottam. Éreztem ahogy végig marja a torkomat, de jó esett.
- Boldog születésnapot! - ugrott elém a BTR.
- Ö - nem tudtam megszólalni. - Köszönöm? Köszönöm! - javítottam ki magamat. - De ti, hogy itt? Miért? - beszéltem össze-vissza a meglepettségtől.
- Nálam maradt a telefonod, voltunk nálatok, de azt mondták itt leszel - magyarázta Kendall és átnyújtotta a telefont. - Az a feljegyzés az érzéseidről nem is rossz, szoktál írni?!
- Meg nézted, hogy mi van a telefonomban? - ütöttem meg a vállát.
- Mind megnéztük - sütötték le a szemeiket.
- Ne már! - nevettem kínosan. Abba írom a személyes dolgaimat és róluk is volt pár jegyzet.
- Hoztam neked egy születésnapi macit - mosolygott Carlos.
- Köszönöm - öleltem meg. - Majdnem akkora mint én.
- Csak nagyobb. Neked én óriásnak számítok? - cukkolt James.
- Menj a francba - nevettem el magamat. Átvettem az ajándékot és felvittem az ottani szobámba.
- Haragudnunk kéne rád - mondta Logan.
- Miért is? - értetlenkedtem.
- Nem hívtál meg minket a bulidba.
- Már elnézést, kik nézték meg a személyes dolgaimat? Most kvittek vagyunk. De amúgy fogalmam sem volt róla, hogy valaha látlak még titeket élőben - mosolyogtam.
- Táncoljunk - rángatott ki Logan. Páran felismerték őket és kértek pár aláírást.
- Nem tudok táncolni - motyogtam.
- Szerintem annál a srácnál jobban táncolsz - mutatott egy fiúra aki éppen a lábát próbálta a nyakába tenni tánc közben. Mind a ketten elnevettük magunkat. - Csak hagyd, hogy a zene vezessen.
Kicsit néztem ahogy a többi lány táncol és próbáltam utánozni őket, kisebb-nagyobb sikerrel. Logan büszkén táncolt mintha Ő tanított volna erre. Egy Time Of Our Life remix ment. Elkezdtem táncolni azt ami a videó klipben is van.
- Ezt honnan tudod? - nevetett.
- Az internetről - kacagtam. - Tudod hány videó van fent ami rólatok szól?
- Sok? - kérdezte félve.
- Rengeteg! - vágtam rá.
- Gyere inni - húzott el James.
- Hogy, hogy még itt vagytok mármint nem mentek a következő helyszínre? - néztem rá. Megrázta a fejét. Töltött mindkettőnknek valami kék löttyöt.
- Meghalok ha megiszom? - nevettem.
- Bolond - nevetett és lehúzta. Én is úgy tettem ahogy Ő. Lassan éreztem ahogy az alkohol hatása alá kerülök. A zene is egyre hangosabb lesz és őrültebb. A fiukkal szórakozunk az egyik padon.
És ...
Szörnyű fejfájásra ébredtem.

2 megjegyzés: