Chapter 9 Part 3

Alig pár centi volt köztünk. Eléggé meglepődtem amikor hirtelen hátrafordult és úgy állt előttem mint egy szobor. Kínzó lassúsággal közelíteni kezdett a fejével majd ajkait az enyémekre nyomta. Ilyet még soha életemben nem éreztem.

A lábam megremegett majdnem összeestem. Egy másik világba kerültem ahol csak Ő és én léteztünk. Kezével lesimított a derekamig én nyaka köré fontam az enyéimet. Mikor ajkaink elváltak még mindig nem múlt el az érzés. Hirtelen kicsúszott a számon egy 'wow' amin Kendall felnevetett. A szívem mintha ki akarna ugrani a helyéből. Rám mosolygott és megsimította az arcomat. Lábaim földbe gyökereztek, nem tudtam megmozdulni. Még sokáig a mámor édes pillangói uralták a fejemet.

- Elrabolhatom Kendallt egy picit? - morogta Carlos. A poharat szinte nekem vágta. Megragadta a kezét elhúzta, eltűntek a szemeim elől. Mind a kettő kezemmel beletúrtam a hajamba és sóhajtottam. Boldogság folytonos mosolygásra készetett. Hihetetlen érzés mikor valamiről azt hiszed, hogy sosem történhet meg, aztán megtörténik és már nem vágysz semmi másra.

Elkortyolgattam az italt melyet Carlos hozott. Csöppet lenyugodtam. Mindegyik srác elveszett a szemem elől. Sok idő eltelt mikor visszajöttek. Mikor megláttam Kendallt hatalmas mosoly húzódott az arcomra és a pillangók visszatértek.

- Megyünk haza - jelentette ki nyersen Carlos, aki csatlakozott Loganhez.

- Már is? - néztem egy cseppet értetlenül. Válaszban már nem részesítettek. A kijáratot vették célpontba, én csak totyogtam utánuk. James a kocsiban ült.

- Most megfogtok ölni? - vettem kicsit poénosra. Mert mindenki olyan búval baszott volt.

- Ugyan már - kaptam ismételten egy nyers és hűvös választ. Hazafelé kínos csend ütött be. Nem tudtam mit szóljak. James vezetett a többiek pedig bámultak ki az ablakon. Majd megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a 'lakáskánk' fele.

- Héj Canz, várnál egy picit? - szólt utánam Kendall. Bólintottam és visszaugráltam hozzá.

* Kendall visszaemlékezés*

De az a csók... Mintha a mennyországba kerültem volna. Újra akartam érezni telt ajkait de nem lehetett, mert Carlos elrángatott.

- Még is mit csinálsz? - támadt rám. Megrántottam a vállamat, nem tudtam, hogy mire céloz.

- Kendall megbeszéltük, hogy senki sem kezdhet ki vele - morogta. Már minden világos lett. Az Ő helyében én is ezt reagáltam volna.

- Sajnálom, csak elragadott a hév.

- Meg kell neki mondanod, hogy nem jelentett neked semmit és akkor nem szólok a többieknek.

- De akkor bennem is csalódni fog.

- Előbb kellett volna erre gondolnod, haver - tette vállamra a kezét. Igaza volt.

* Visszaemlékezés vége*

- Mit szeretnél? - mosolyogtam rá a lehető legcukibban, ahogy csak tudtam.

- Figyelj... - kezdett bele - az a csók...

Nem akarta a csókot, a hangneme mindent elárult.

- Semmi gond tudom, hogy csak véletlen volt - vágtam közbe.

- Ne haragudj rám - nézett mélyen a szemembe.

- Mindegy, már megszoktam.

- Még is mit? - kérdezte.

- A pofára esést, nem haragszom rád, ahogy Jamesre se - hátat fordítva neki elindultam a többiek után, akik már nagyjából a lakásban lehettek. Úgy éreztem, hogy mindenem megvan, de amilyen gyorsan jött ez az érzés olyan gyorsan elillant.

Olyan hülye vagyok. Mért mondtam ezt? Bár abból a hangnemből ezt vettem le. Biztos csak egy kis kalandra vágyott. Nem gondolja komolyan ebben biztos vagyok.Elgondolkodtam mindenen ami eddig történt velem. Pár napja még otthon voltam a családommal, ma meg már csókolóztam Kendall Schmidttel. Az összes lány álmával. Megőrültem? Biztos hogy nem vagyok normális. Az ajtó előtt felvettem egy mű mosolyt és benyitottam. Idegen női hang szűrődött ki. Benéztem a konyhába ahol a fiúk és egy lány ült.

- Öhm... - néztem furcsállva a jelenetet.

- Scarlett Ő itt Candice, Candice Ő Scarlett a húgom - zavarta le a bemutatkozást James.

Mi a franc? Jamesnek van egy húga, aki mellesleg gyönyörűen nézett ki. Értetlenül álltam ott, és figyeltem ahogy a többiek beszélgettek.