Chapter 2

 Sziasztok.:) Köszönöm szépen Ramónának a sok segítséget!<3 És nektem meg köszönöm, hogy olvassátok a blogomat.<3 Jó olvasást Drágáim.:3

( Zene a részhez Iyaz - Replay de csak Candy szemszögétől indítsátok el.)

 Nirvana

* Logan szemszoge *

Már lázasan készültünk a koncertünkre. Mindig szeretjük ha a rajongóinknak örömet tudunk okozni. Sok számot lenyomtunk, ami nagyon fárasztó volt. Mikor elérkeztünk a Worldwidehoz, Jamesnek azt a bizonyos Candy nevű lányt kellett volna fel hozza a színpadra. De ehelyett egy másikat hozott. Hogy lehet valaki ennyire balfék? Hogy a fenébe tudta összekeverni a két lányt? A lány apja eléggé határozottan az orrunkra kötötte, hogy szeretné ha a lánya egy életre szóló élménnyel térne haza.. Erre egy életre szóló csalódást okoztunk neki. Mellesleg az apja eléggé ijesztő fickó. Mit fog velünk művelni ha megtudja, hogy az ő pici lánya nem lett Worldwide lány. Másnap reggel az volt az első dolgunk, hogy el mentünk a pasashoz, és a lányhoz, hogy bocsánatot kérjünk James ügyetlensége miatt.

 Amikor oda értünk az adott címre, azt hittem, hogy leszakad a pofám, hát én még életemben nem láttam ilyen gyönyörű házat. Kicsit megtántorogtunk, de végül Carlos be csengetett. Kb. 2 percet vártunk az ajtó előtt és Tom nyitott ajtót. (

- Helló fiúk, már vártalak titeket - mondta határozott mély hangon.

- Ennek nagyon ijesztő hangja van - súgta Carlos a fülembe. Majd beinvitált minket. és le ülünk a nappaliban lévő kanapéra.

- Uram, tiszta szívből sajnáljuk, hogy egy félre értés miatt nem a lánya jöhetett fel a színpadra - néztem sokat sejtő arccal Jamesre.

- Ezt meg még is hogy értsem? - ráncolta meg szemöldökét.

- Úgy, hogy tegnap a koncert azon fele ahol a lányának kellett volna énekelnünk nem úgy sikerült ahogy terveztük - mondtam határozottan.

- Vagy is akkor nem a lányomnak énekeltetek? - szemei mintha szikrát szórtak volna.

- Nem, mert véletlenül azt a lányt vittem fel aki a maga lánya mellett volt - szólt közbe James.

- Szóval ezért jött haza tegnap sírva.

- Minden bizonnyal igen - mondtam.

- Ugye tudjátok, hogy elrontottátok a lányom születésnapi ajándékát fajankók? Nem is értem, miért rajong annyira értetek - vágta a fejünkhöz dühösen.

- De talán még rendbe hozhatunk mindent - szólalt meg Kendall. - Adhatnánk neki itt egy privát 'koncertet'.

- Ez a minimum - mondta határozottan Tom. - Candy, kicsim gyere le, van egy meglepim - kiabált a lánya után.

- Nincs kedvem lemenni, hagyjon mindenki békén - jött a válasz az emeletről.

-  De ez fontos, kérlek gyere le! - kiabált ismét férfias hangján, ami irigylésre méltó.

- Jól van - jött ismét egy nyers válasz.

- És ajánlom, hogy a lányomnak a tegnapi nap után felejthetetlen élményben legyen része - mondta a lehető leghatározottabb hangon Tom.

- Ígérjük, hogy az lesz. És nem okozunk csalódást - nyugtattam.

- Na mi a francot ak... - jött le a lány a lépcsőről, de amikor meglátott minket elakadt a szava.

- Szia! Én nagyon sajnálom, hogy tegnap ennyire vak voltam - fordult oda James Candyhez.

- Oh te szentkecsketej! James Maslow megfogta a kezemet! - olvadott el szinte mikor James hozzá ért. - Apuci imádlak, te vagy a legjobb! El sem tudom hinni, hogy elintézted nekem, hogy a BTR ide jöjjön hozzánk - áradozott apjának.

- Kárpótlásul pedig engedd meg nekünk, hogy el énekeljük neked a Worldwide-ot. Illetve, hogy egy napot eltöltsünk veled.

- Persze, hisz ez volt minden álmom - mondta fülig érő szájjal.

- Ha gondolod nyugodtan át hívhatod a barátaidat is - mondta Carlos, aki egyszer az életben valami normálist is mondott.

- Igen Carlosnak igaza van, hívd meg nyugodtan a barátnőidet is - helyeseltem Carlos mondandóját.

- Hát - habozott - ő... nekem nincsenek barátaim - ült le a kanapéra kicsit lehangoltan.

- Ja értem. - próbáltam együtt érző lenni.

- Egyszer próbáltál okosat mondani de az sem jött össze - vágtam kupán Carlost.

- Áuhhh! Csenderstráson - úristen utálom mikor így hívnak. Kendall elkezdte és mindenki folytatja.

- Tudod, hogy ki nem állhatom mikor így hívnak! - morogtam Carlosra.

- Tudom, épp azért mondtam - gúnyolódott velem direkt.

- Hé hercegek mi lenne ha nem veszekednétek, hanem? - forgatta meg szemeit ránk Tom.

*Candy szemszöge *

James Maslow a kezemet fogja. Úristen James Maslow a kezemet fogja - tombolt a belső énem.
- Mi lenne ha én gyorsan felöltöznék, és ti addig itt maradnátok apával? - kérdeztem mosolyogva. Mondjuk mást nem is tudtam nagyom csinálni a mosolygáson kívül.
- Felőlem rendben - mondta gonosz mosollyal az arcán apa.
- De nem bánthatod őket! - szóltam rá előre. Mindegyik fiúnak kikerekedett a szeme és egy lépéssel arrébb léptek aputól. Mar épp indultam volna az emeletre.
- Ne menj, kérlek - rántott vissza James.
- Nem fog bántani. - nevettem el magamat. Felrohantam a lépcsőn. Most igazán szánalmasnak éreztem magamat, amiért elmondtam, hogy nincsenek barátaim és amiért visszautasítottam Jameset. Gyorsan megmostam a fogamat kifésültem a hajamat. Beálltam a szekrényem elém választottam egy fekete csőtoppot, fekete mellénnyel, és egy sima farmernadrágot. Lentről nevetgélés hallatszott.
Kicsit megnyugodtam, hogy oldják a feszültséget. Még mindig olyan hihetetlen ez az egész. Lelibbentem a lépcsőn egészen a nappaliig.
- Wow - sóhajtott Logan mikor meglátott. Apa visszakézből rácsapott a tarkójára.
- Jézusom. Apa ne csináld már - morogtam. - Logan jól vagy? - guggoltam le hozzá és térdeire raktam a kezemet. Majdnem elájultam a közelségétől. Fogta a nyakat, majd bólogatott.
- Annyira sajnálom - most szégyelltem magamat apu miatt.
- Semmi gond - rám mosolygott és a kezet az enyémre tette. Ránezett apura, s szerintem jobbnak látta ha leveszi a kezet.
- Mit énekeljünk neked? - tért a lényegre Carlos.
- Worldwide kérlek - felálltam és tapsikolni kezdtem.
- Behozom a gitárom a kocsiból. Velem jössz? - kérdezte Kendall.
Heves bólogatásba kezdtem, mire elmosolyodott. Mellé futottam.
- Köszönöm, hogy eljötettek ma - vigyorogtam mikor a felhajtón parkoló fekete kocsihoz értünk.
- Igazán nincs mit és még egyszer bocsánat a tegnapi bakiért - felnyitotta a csomagtartót és kivette a barna gitárt amivel a koncerteken is szokott játszani.
- Semmi baj, megérdemelte a Rusher lany. - mosolyogtam.
- Hallottam születésnapod volt.
- Csak lesz, hétfőn. Nagy bulit terveztünk, délután apuék vendégei jönnek este meg az 'enyémek'.
- De azt mondtad nincsenek barátaid.
- Nincsenek, egyiket sem én hívtam meg. Nem is akartam bulit tartani, anya erőltette - nyitottam be a házba. Leültem a kanapéra. Kicsit sugdolóztak majd elkezdtek énekelni. Megint annyi boldogságot éreztem. Szerencsésnek mondhatom magamat amiért ilyen családba születtem. Apa az első öt másodperc után elment. Gondolom nem tetszett neki a zene. Mondjuk sokkal felszabadultabb lettem mikor kiment. Leültek mellém, megfogták a kezemet, simogatták a hátamat, ugyan azt csinálták amit a WW lánynak szoktak. Ereztem, hogy a fejem olyan piros lesz mint egy vadalma. Egész testemmel remegtem a közelségük miatt, amit biztosan ők is észrevettek és megmosolyogtak. Következő számként a Cover Gilr-t énekelték.
Az izgatottságom az a dal alatt sem múlt el, sőt csak még jobban erősödött. Olyan érzésem támadt mintha az összes srácnak én lennék a barátnője, mert engem simogatnak, puszilgatnak, Jézusom, még most sem tudom el hinni, hogy a kedvenc bandám épp a házamban énekel.
Miután elénekelték a Cover Girl-t, csak nekem, ki mentünk az udvarra. Ahol tovább folytatták a koncert sorozatot, az egyszemélyes közönségnek. Ami ez esetben jó magam voltam.
Lassacskán elérkeztek az utolsó számhoz, ami a Time Of Our Life volt.
- Köszönöm! Nagyon köszönöm nektek - léptem oda hozzájuk, amikor befejezték a dalt, és megöleltem az összeset.
- Igazán nincs mit. Hisz eredetileg is téged illettet volna meg - puszilta meg a kezemet James. Amihez már szinte kezdtem hozzá szokni, mert a dalok alatt végig ezt csinálták.
- De nem értem, hogy miért egy koncert sorozatot tartottatok nekem, mikor eredetileg csak a Worldwide-t kellett volna - értetlenkedtem.
- Mert megérdemelted - szorított magához Carlos.
- De ne feledd, azt ígértük, hogy egy napot eltöltünk veled szóval - kezdte magyarázni Logan.
- Apa megfenyegetett? - néztem vészjóslóan rájuk.
- Nem emlékszem ilyenre - nevetett Carlos.
- Gyertek mutatok valamit - indultam a part fele.
- Ugye nem akarsz megerőszakolni? - kérdezte Kendall.
- Ne már, most lebuktam - kacagtunk. Logan megfogta a kezemet, de elrántottam. hogy én mekkora hülye vagyok. Kínosan mosolyogtunk egymás mellett. Mát látszott a tenger.
- Hát ez a mi részünk - vigyorogtam. Mikor meglátták leesett az álluk.
- Fürödjünk! - rohant a víz fele Carlos.
- Vizesen nem szállsz be az autómba! - rohant utána Logan.
- Kicsi a rakás Woohoo! - ugrott rájuk James.
- Bolondok - nevettünk Kendallel.  Carlos a rakás alatt fetrengett, valahogy kimászott és beleugrott a vízbe.
- Gyalog mész haza! - morgott Logan.
- Mint a kisgyerekek - kuncogtam.
- Nem lehet velük unatkozni.
- Bárcsak nekem is lennének ilyen barátaim - sóhajtottam.
- Neked miért nincsenek? - kérdezte finoman, nem akar megbántani.
- Nem bízom az emberekben. Mikor kicsi voltam folyamatosan kihasználtak csak azért barátkoztak velem, hogy eljöjjenek velünk nyaralni, meg ilyenek. Tiszta szánalom - köszörültem meg a torkomat.
- Sajnálom - ölelt meg.
- Ki kér ölelést? - kérdezte Carlos.
- Úgy nézel ki min egy elázott kis kutya - nevettem. Vészesen közelített felém.
- Kérlek ne! -szaladtam el, de jött utánam. Megfogott és elkezdtem sikongatni. Hirtelen nem éreztem talajt a lábam alatt.
Carlos felkapott és a víz felé futott. Kapálóztam.
- Ne Carlos nem tud... - beugrott velem a vízbe. Gondoltam megszívatom. Másodpercekig nem jöttem fel, de amikor feljöttem kapálózni kezdtem.
- Nem tud-tudok úszni - köhögtem. Mindegyik fiú berohant a vízbe, megmenteni. Carlos megfogta a derekamat, de akkor lenyomta a fejét a víz alá. És hangos hahotázásba kezdtem.
- Láttátok volna az arcotokat!
- Ez nagyon nem volt vicces! - szúrt le James.
- Szívatás, szép volt - tartotta pacsira a kezét Carlos. Kezem helyett a talpamat nyomtam bele.
Már kezdett esteledni, mikor visszamentünk a házba. Annyira elfáradtam, kiszívott a nap.
- Köszönöm szépen ezt a csodálatos napot - mosolyogtam.  - még mindig alig hiszem el, hogy veletek töltöttem.
Kendall berakta az autóba a gitárját. Eljött a búcsú pillanata. Legszívesebben megfogtam volna őket és bezártam volna egy kalitkába mindegyiket.
- Személy szerint nagyon jól éreztem magamat - ölelt meg Kendall. Majd egy csoportos ölelésben részesítettek.
- Vigyáz magadra! - puszilt meg James. Beültek az autóba, dudáltak és elhajtottak. A szívem szakadt meg, olyan jól éreztem magamat. És a tudat, hogy legközelebb csak a monitorról láthatom őket megőrjít. Nem akartam sírni, de néhány könnycsepp kijött, ahogy integettem. Bementem a házba megölelgettem apát és megköszöntem neki mindent. Felmentem Twittere és nem hittem a szememnek. A fiúk kiraktak egy partos képet ahol Carlos felemelt. Annyira kellett nevetnem. Ez egy felejthetetlen nap volt.