Prológus

 A tizenhatodik születésnapom vészesen közeleg. Teljesen lefoglal a parti szervezése. Mivel apukám egy nagyon befolyásos ember, sok számára fontos ember jön majd el a családjával, ezért nem lehet szervezetlen az ünnepség. Ki kell magamért tennem, inkább a  család hírnevéért.Nem is szerettem szerettem volna bulit tartani, amikor megkaptam anyáéktól az ajándékomat.

 Apa egészen furcsán viselkedett már napok óta. Egyre többször láttam, hogy a kedvenc fiúbandámról, a Big Time Rushról keres információkat, nézeget videókat az interneten. Arra gondoltam mikor először láttam, hogy ez teljesen okés biztosan csak kíváncsi arra, hogy a lánya nem-e négy perverz fiatal emberért van oda. De szinte minden nap rákeresett, már nagyon furdalta a kíváncsiság az oldalamat, hogy miért nézegeti őket. Így egyik péntek késődélutánján fogtam magamat és beültem mellé.

* Visszaemlékezés *

- Mit szeretnél róluk tudni? Nem is értem miért nem engem kérdezel, hisz tudod, hogy szinte mindent tudok róluk - odagurítottam mellé a barna színű puffot és lovaglóülésben ráültem. Másodpercekig csak furcsán nézett rám, mintha most valami rosszat tettem volna. 

- Csak kíváncsi voltam, hogy vajon melyik fiúért lehetsz oda, - annyira szeretem a rekedtes hangját, olyan férfias vele, habár kicsit olyan mit egy maffiózó. - de nem igazán sikerült rájönnöm. - folytatta.

- Természetesen Jamesért - vigyorogtam. Válaszul kaptam egy 'most honnan tudjam melyik az' fejet. Eresztettem egy szerény most jelezve, hogy nyugi úgyis most fangirl rohamot fogok kapni. Hiszen egy lány életében mikor jön el az pillanat, hogy az apukája kérdezősködik a kedvenc hírességeiről? Megválaszolom, szinte soha. Épp egy koncert felvételt indított el az egyik videó megosztós portálon. A Worldwide szólt.

- Nézd azt a piros sapkás srácot, ott a baloldalon - mutattam a képernyőre. - Ő James - nevét mosollyal az arcomon ejtettem ki. Számomra Ő a tökéletes pasi, az álom srác.

 - Most miért vannak fent azok a lányok a színpadon? - értetlenkedett. 

- Mert ez az egyik legérzelmesebb daluk, ami a kedvencem - jegyeztem meg finoman. - ilyenkor kiválasztanak egy vagy négy lányt a közönség soraiból akit vagy akiket felhívnak a színpadra és kimondottan nekik éneklik ezt a gyönyörű számot. - elábrándoztam közben, hogy milyen lenne ha engem választanának, persze ha eljutnék egy koncertre.

- Fantasztikus! - mondta erős szarkazmussal. Itt lezárult a BTR-ről szóló beszélgetésünk. 

* Visszaemlékezés vége*

Másnap reggel mikor felébredtem olyan tíz óra körül két boríték díszelgett az éjjeli szekrényemen az egyik Bonnie nénikémtől jött. Gyorsan letéptem a boríték tetejét, mert róla alig lehet hallani, pedig úgy imádom őt. Egy gyönyörű fehér meghívóval találtam szemben magamat, melynek az oldalán bordó szalagok és fénylő strasszok díszelegtek. A betűk dőlten,  arany színnel voltak rányomtatva. Esküvői meghívó. Az aljára néhány sor sima kék színű tollal volt ráfirkálva

 "Remélem nem felejtetted el, megígérted ha eljön a nagy nap a koszorúslányom leszel. Hát mindjárt itt van. A ruhádat megrendeltem holnap után megérkezik hozzátok. 

Csók, szeretlek Bonnie nénikéd"

 Boldog vagyok, hogy végre megtalálta az igazit.

 A másik borítéknak apa volt a feladója.  Másodpercekig dermedten ültem az ágyam szélén és néztem, majd erőt vettem magamon és kinyitottam. Nem hittem a szememnek, Big Time Rush - Summer Break Tour koncert jegyek voltak benne. Pont a jövőhét péntekére szól. Igaz, hogy nem VIP de nekem tökéletes. Apuci elintézte nekem, hogy én legyek a lány akit felhívnak a színpadra, ez olyan biztos mint ahogy én most itt ülök. Sikongatni és ugrálni kezdtem az ágyam tetején, két ilyen fantasztikus hír egy nap még a végén túltengésem lesz.