Chapter 9 Part 1

Sziasztok! Minden hónapban lesz egyszer maximum kétszer, hogy egy hétig pihen a blog... 

Nyáron nem így lesz. A lelki békém is lassan a helyére áll ezért hoztam egy új részt.. Remélem tetszeni fog.:P 

Nirvana

- Hát itt meg mi folyik? - tört ránk James. Ez a helyzet még szerintem is, teljesen félreérthető volt. Megállt az ajtóban összehúzta a szemöldökét, karba tette a kezét és valamit morgott az orra alatt. Kendall lemászott rólam. James nem mozdult, felvonta a szemöldökét és kérdőn nézett ránk, mintha válasszal tartoznánk neki. Egymásra néztünk és egyszerre megrántottuk a vállunkat. 

- Na mi is történt? - morogta. 

- Semmi - vágtuk rá egyszerre, mire elnevettük magunkat. Ami számára úgy hangozhatott, hogy hazudunk. Közelebb jött egy lépést. 

- Nem vagy az apám - enyhén flegmázva néztem rá. 

- Mi a helyzet? - jött be Carlos. - Jó a pizsamád - kacsintott. 

- Látod? Valaki tudja értékelni! - megcsaptam Kednallt egy párnával. James megsértve kitrappolt a szobából, még a falak is beleremegtek, mintha egy mamut sereg rohant volna végig a szobákon. Carlos elmondta, hogy mi lesz a holnapi program. Korán fel kell kelni, mert fotózásra kell menni, később találkozni kell a menedzserrel aki elvisz minket a próbára. Kiadta mai feladatnak, hogy korán le kell feküdni. Ami már alapból nem jöhetett össze, mert csak éjfél körül volt, hajlandó kimászni a szobánkból. A padlón fetrengtem mikor kiment, Kendall meg az ágyon ücsörgött. 

- Ugye tudod, hogy James vagy fél óránkét be fog jönni? - próbált komolyan nézni rám. Látszott, hogy mindjárt elneveti magát. 

- Ezért kellenek a szabályok, nincs tapizás és félreérthető helyzetek - ültem fel. Nem tetszett neki, de beleegyezett. A banda békéje fontosabb mindennél. A telefonja állandóan rezgett, nem foglalkozott vele, még csak meg sem nézte, hogy ki az. 

- Vedd már fel, annyira idegesít - kiakadtam, mert vagy öt percenként hívogatták. 

- Nem - sipítozta mint egy kislány, amitől megint nevetnem kellett. 

- Akkor majd én! - álltam fel és a telefon irányába nyúltam. Rácsapott a kezemre és felvette.

- Hálló! Ki az? - szólt bele. - Miért? - hangja elváltozott, a kisfiús Kednall akit az előbb láthattam eltűnt, helyére egy dühös, bősz, kiakadt srác lépett. Kezdtem félni, az arca megkeményedett, megfeszült. 

- Tudom! - hangja magabiztos volt, szemei szinte tűzet szórtak. - Ne hívj többet! -kinyomta, levágta a földre a készüléket. Darabokra esett, nagy ricsajt csapott, azután semmi. Megijedtem. Dermedten a rémülettől ültem a földön, az arcát bámultam. Candy szólalj meg, valamit mondanod kell neki - gondoltam.Tekintetünk találkozott. Látta rajtam, hogy félek. Arca hirtelen ellágyult, szemei sem szórtak már szikrákat, most inkább zavarban volt.

- Mi-mi - megköszörültem a torkomat, hogy összeszedjem a gondolataimat és végre kinyögjek valamit. - Minden rendben van? - a fejemre csaptam. Most komolyan Candy csak azt tudtad kimondani?

- Öhm, ja. Megijesztettelek? - felszedte a telefon tartozékait és visszaült az ágyra. Megráztam a fejemet. Ha azt mondom, hogy nem, biztos elvékonyodik a hangom és akkor tudja, hogy hazudok.

- Akarsz róla beszélni? - tettem fel félve a kérdést. Sóhajtott és jobbra biccentette a fejét. Felültem mellé az ágyra. 

- Holnap a fotózáson azaz ma - nézett az órájára. - jönnek a sorozat többi tagjai. Ahogy Katelyn Tarver is. 

Értetlenül figyeltem, majd mindent megértettem. Katelyn az exe, Kednall nagyon szerelmes volt belé, de Ő megcsalta nem is egyszer. 

- És a végére már úgy viselkedtünk mint két idegen. Az egyik sajtó találkozón szakítottunk, úgy állította be az egész dolgot mintha én csaltam volna meg. Most minden erejével azon van, hogy visszakapjon. 

Annyira megsajnáltam szegény srácot. Megöleltem.

- Sajnálom - motyogtam. 

- Most már mindegy. Túl léptem rajta. Csak folyton felidegesít. Kérlek a fotózáson ne hagyd, hogy beszélgessen veled, mert közel kerül hozzád és utána kihasznál. Nem akarom, hogy téged is kihasználjon valamilyen szinten - simogatta meg az arcomat. 

- Mit csináltok már megint? - csapta ki az ajtót James. 

- Húzz már ki! - dobtam neki a papucsomat. 

- Nem járhat vele senki! - mondta felbőszülten. 

- Mi van? - értetlenkedtem. 

- Attól még, hogy te kaptál az első adandó alkalmon, hogy lefeküdj vele, én nem leszek olyan. És nem csináltunk semmit mást a beszélgetésen kívül. Lehetnél olyan kedves, hogy visszamész a pincérnőhöz aki az ágyadban vár - szinte kiabált.

- Te honnan tudod, hogy ki van az ágyamban? 

- Ráhibáztam - kitolta az ajtón és becsukta. 

- Ez egy igazán fenomenális beszélgetés volt. - motyogtam. - Ne veszekedjetek miattam!